Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A BÖLCSELŐ ÉS AZ ALMÁK
A bölcselő almafáján sárga, mesebelien édesízű almák teremtek. Ezeket, papirosba csomagoltan, fel szokta tenni a szekrények tetejére, télre. Egy reggel azonban arra ébredt, hogy az összes almát lelopták a fáról. Szomorúan mesélte el a dolgot barátjának.
- Én visszaszerzem almáidat, mivel még nem adhatták el a piacon! - válaszolta barátja. A bölcselő azonban ebben ugyancsak kételkedett.
Barátja óriási papirosra felírta: a bölcselő nem haragszik azokra, akik tréfából, ördöngős ügyességgel, elcsenték kertjéből az almákat, ha visszahozzák, jutalomban részesülnek. A hirdetményt kifüggesztette a falu főterén.

A falubeliek nem kételkedtek abban, hogy a bölcselő tartja majd adott szavát. Sokan úgy vélték: a gondolatok tudósa úgysem ismeri fel saját almáit. Miért ne vinnének neki más fákról is, jutalomért?!
A bölcselő örült, hogy kedvelt almái visszakerültek hozzá, de igencsak meglepődött: bőven hoztak, hamiskás mosoly kíséretében, az ő fájától idegen almákat is. Ám nem szólt semmit. Mindenkit megdícsért, mindenkinek fizetett. A végén azonban megjegyezte:
- Hát, sokba kerültek nekem saját almáim! Jóval kevesebbel megúszhattam volna az egészet, ha csak az igazi tolvajok hozzák vissza ezeket a számomra aranyalmáknál is becsesebbeket!
Barátja nevetett:
- Igazi és hamis tolvajokat egyaránt teremt az önérdek! Szegény rokona, a közérdek, viszont nem képes erre, hacsak nem a zsiványok "közérdekéről" van szó...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.