Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HATTYÚ

Amikor a vízözön első napja végéhez közeledett és az eső csak nem állt el, Noé újra megkérdezte a hattyút, hogy nem akar-e beszállni a hajóba. A hattyú csak megbillentette a szárnyát és odavetette Noénak:

- Minek, hiszen eddig is a vízen éltem! Tudok úszni, mi történhetne velem?

A víz még negyven napig esett. Eltüntek a szárazföldek. A hattyú pedig csak úszott. És még ma is úszna, ha a hajóból kinnrekedt madarak nem nézték volna apró szigetnek és nem telepedtek volna rá. Egyre többen szálltak a fejére, a hátára, a nyakára a menedéket keresők. Míg végül annyian lettek, hogy a hattyú már nem birta tovább, elnehezedett és végleg a víz alá bukott.

- Azóta csak mutatóban találkozhatunk egy-egy példánnyal. De már ezekkel sem sokáig.

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.