Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                                                                                                        Szerzetes                                          
 

                                                                                                         A magányosan élo szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tole:

 

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

 

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esovíz összegyujtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:

 

- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

 

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

 

Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

 

A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:

 

- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?

 

A látogatók érdeklodéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:

 

- Saját arcunkat látjuk a kútban!

 

- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

 

A látogatók megértették a remete tanítását. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.