Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„…Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

 

- Ó! – mondta a róka. – Sírnom kell majd.

 

- Te vagy a hibás. – mondat a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

 

- Igaz, igaz. – mondta a róka.

 

- Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.

 

- Igaz, igaz. – mondta a róka.

 

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

 

- De nyertem – mondat a róka. – A búza színe miatt. – Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

 

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

 

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

 

A rózsák feszengtek, ő pedig folytatta:

 

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát raktam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

 

Azzal visszament a rókához.

 

- Isten veled. – mondta.

 

- Isten veled. – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan.

 

- Ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

 

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél… az teszi olyan fontossá a rózsádat.

 

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

 

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…

 

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.”

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Olvastam már a k.h.

(Orsy, 2010.03.14 15:12)

Az hülyeség hogy akisherceg mindent megismételt.De én nagyonis értettem az egészet,.XD